A kedélyes
hangulatú kerekasztal egyik központi témája a fiatalok kivándorlása és a munkaerő nyugati szivárgása volt. Kádár Magor kommunikációs szakember, tréner kifejtette: a külföldi munkák mindenképpen olyan lehetőségek, melyek segítenek úgy szakmailag, mint a jellem fejlődésében is. „Ha tehettem volna, az elmúlt tíz évben többet mentem volna külföldre. Ezt ajánlom mindenkinek. Ez nem végleges elküldés, csak a tanulásról szól” – tette hozzá a szakember.
Beszélgetőtársai is a maradás mellett érveltek, foglalkozási területeiknek megfelelően sajátos magyarázatokat is hoztak. Urák István biológus, pókkutató a hazai pókfajok gazdagságát és a kutató szakemberek hiányát emelte ki. „Új természetvédelmi területek várnak kutatásra, felfedezésre, és egész fajcsoportok találhatóak, amelyeket még nem kutatnak” – mutatott rá az egyetemi docens. Kudor-Duka István képzőművész, kurátor, nemzetközi kiállításokat maga mögött tudó festő kifejtette: meghatározó mozzanata az alkotás folyamatának a megfelelő környezet, a személyes, barátságos műterem berendezése, egy képzőművész esetében az emigrálást, és ennek feladását nehezen tudja elképzelni.
Az Erdélyre jellemző sajátos környezet, a hazai lehetőségek a délután további részében is meghatározó szerepet kaptak. Kádár Magor szerint Európa többi részéhez képest érzelmileg jóval lojálisabbak a helyi emberek szülőföldjükhöz, amolyan „macskahűség” tapasztalható. A szűkebb pátria sajátosságaira szakmai példát is hozott: „Itthon sokkal ingergazdagabb a környezet. Annyira sokrétűek vagyunk, hogy az logikusan nézve nehezen érthető. Egy nagyobb ausztráliai kampány átlagban hat célcsoportnak szól. Ezzel szemben egy fél-Kolozsvárra kiterjedő kampány 42 célcsoportot is felsorakoztat. 42 különbözően érző, más módon reagáló társadalmi csoportot.” Ezt a fajta társadalmi sokszínűséget leírni, jellemezni szinte lehetetlen, de mindenki érzi, sőt, büszke is rá: így lesz a helyben maradás és a későbbi családalapítás kifizetődő – véli Kádár.
A szakmai sikereken túl tudásuk továbbadásáról, az egyetemi munkáról és az oktatásról is értekeztek a meghívottak. A sikeres szakmai pálya kulcsszavainak a hosszú távú, tudatos készülést és a hivatásérzetet nevezték meg. Kudor-Duka István a fiatalok társaságát és a tőlük kapott szakmai visszajelzéseket az oktató szempontjából is létfontosságúnak nevezte. „Számomra nem a nyakkendős, szemüveges, ősz hajú egyetemi tanár a nyerő” – éreztette a közös munka, a nyitott hozzáállás fontosságát a művész. Kádár Magor szerint a sikeres oktató ismérve a széles körű rálátás, a lexikális háttér mellé szerzett gyakorlati tudás: „tudjuk, hogy mit termel jelenleg a hazai tanügy: az esetek háromnegyedében az megy tanárnak, aki másra már nem volt, és érezzük, hogy ez így nagyon nincs rendben.”
Arról, hogy a fent említett értékes gyakorlati tudás mennyire kézenfekvő, még a hobbi-tevékenységek is árulkodóak lehetnek. Urák István például természetfotózással foglalkozik, ami jelentősen megkönnyíti a pókok tanulmányozását és a tudásanyag hiteles oktatását. Kudor-Duka István kedvenc foglalkozása a fa-megmunkálás, ami ugyancsak képzőművész elhivatottságra vall.
Sikeres, a saját pályájukon elismert szakember-tanárok voltak a Kolozsvári Magyar Napok kedd délutáni vendégei. A sikerről, elismertségről kérdezve őket azonban önjelölt humoristákat láthatott a Sapientia Tudományegyetem közönsége: „Szerintem csak abban mérik a szakmai sikert, hogy hányan irigykednek rád. Akkor is, ha pechükre néha nem tudják, pontosan mire is irigykednek” – indított Kádár Magor. „Igen, nagyanyám mondta volt: fiam, inkább irigykedjenek rád, minthogy sajnáljanak” – foglalta össze találóan a beszélgetést Urák István. (közlemény)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése